A kardot, az egyik legrégibb gyilkolóeszközt a fegyverek királyának, királyok fegyverének is nevezik. A jó minőségű példányok mindig nagyon drágák voltak, de azt tartották, meg is érik az árukat - a földesúr adott a kardért három falut, aztán elment a háborúba és szerzett vele kilencet. A kardok gyakran kaptak tulajdonnevet a történelem során, ami az egyediségükbe, saját lelkükbe vetett hitet és az irántuk érzett tiszteletet egyaránt kifejezte.

Az eredetileg Proletárok címre keresztelt XVIII. századi olasz vígjátékot Kiss Csaba rendező könnyű kézzel helyezte át az áldott nyolcadik kerület miliőjébe. Ez részben sikerült is. Annyiban, amennyiben észrevettük a nézőtérről azt a törekvést. Igaz, már ez is jórészt a tehetséges jelmeztervező, Berzsenyi Krisztina érdeme elsősorban. Más kérdés, hogy az emberi viszonyok, amennyiben ezek emberi viszonyoknak számítanak, mennyire hasonlítanak tértől és időtől függetlenül mindenütt, ahol a korlátolt ostobaság és kiszerűség, valamint az autokratikus hagyományokhoz - férfiuralomhoz - való kritikátlan ragaszkodás határozza meg a mindennapi lét feltételeit.