Az eredetileg Proletárok címre keresztelt XVIII. századi olasz vígjátékot Kiss Csaba rendező könnyű kézzel helyezte át az áldott nyolcadik kerület miliőjébe. Ez részben sikerült is. Annyiban, amennyiben észrevettük a nézőtérről azt a törekvést. Igaz, már ez is jórészt a tehetséges jelmeztervező, Berzsenyi Krisztina érdeme elsősorban. Más kérdés, hogy az emberi viszonyok, amennyiben ezek emberi viszonyoknak számítanak, mennyire hasonlítanak tértől és időtől függetlenül mindenütt, ahol a korlátolt ostobaság és kiszerűség, valamint az autokratikus hagyományokhoz - férfiuralomhoz - való kritikátlan ragaszkodás határozza meg a mindennapi lét feltételeit.

Mert egyébként ezek a figurák, egyáltalán nem proletárok, de sőt. Éppen hogy kispolgárok, hiszen a két főszereplő apa közül az egyik egy autószerelő műhely tulajdonosa, a másik pedig ócskás, handlé, vagy ahogy a darabban hívják - a padláskirály. És egyikük sem szegény. Tehát nem munkaerejüket, mint egyetlen eladható értéküket másnak áruba bocsátó, kiszolgáltatott munkások. Sokkal egyszerűbb, ha azt mondjuk - ezek közönséges bunkók. És akkor már helyben is vagyunk.

A darab konfliktusa egy ellen Rómeó és Júlia történet, ahol két haver elhatározza, hogy látatlanban összeházasítja a gyerekeit, s mire sikerül teljesen összeveszniük, addigra a fiatalok megtetszenek egymásnak. A rendező és a szereplők - pesti színházainkban szinte szokatlan módon - komolyan és elszántan dolgoznak, tisztességes és sikeres előadást produkálnak.

Dengyel Iván, Györgyi Anna, Derzsi jános, Bánsági Ildikó, Takács Katalin, Nagy Zoltán, Schneider Zoltán, Botos Éva, Vass György - jó színészek. Mindent eljászanak, amit lehet és kell.

Egy apróság hiányzik mindössze az egészből: a titok. Amitől a művészet művészet.

Carlo Goldoni: A szégyentelenek, Új Színház